Belém vackoltál örökre

Tudtad, hogy már 13 éve? Bizony már 13 éve, hogy kibéreltük azt a kis lakást, ahová 3 táska cuccal és hatalmas tervekkel költöztünk be.

13 éve mosolygunk össze a konyhában minden reggel és nyúlunk egyszerre a cukorért.

És te tudod, hogy az én kávémba 3 kanálnyi kell, s bár megjegyzed, hogy ihatatlan szirup, mégis megcsinálod. Én pedig engedlek előbb a mosdóba, még akkor is, ha a napi összes hírt elolvasod odabent. És te értékeled az érett mosolyomat, s nem keresed folyton bennem a hosszú combú komolytalan csitrit, akibe beleszerettél. Én pedig szeretem, hogy a homlokod jó magas lett az évek alatt.

Te megpaskolsz futtában, s cinkosan rám kacsintva közlöd, hogy szuper a feneked, pedig az évek alatt gömbölyödött kicsit. Én meg átölellek és megcsókollak minden nap, mert akarom, hogy tudd, fontos vagy nekem.

Te még mindig tudsz rám úgy nézni, mintha én lennék a legszebb nő a földön, pedig az idő vésett szarkalábat a szemem mellé, ráncot a homlokomra. Rakott párnát a derekamra és lehúzta a melleimet. Mégis szépnek látsz. És én is jóképűnek látlak téged.

Szeretlek, mert ha megdicséred az okos gyerekeinket, tudod, hogy az én munkám is bennük van. Mert hagysz beszélni, ha mondanivalóm van, mert veszekszel velem, ha arra van szükség és nem bólogatsz mindenre, csak hogy előbb befejezzem és csend legyen. Mert érdekel amit gondolok, s elmondod, amit te gondolsz. Mert a kisboltból mindig hozol a kedvenc pogácsámból és nem morogsz, ha nincs meleg ebéd, mert zűrös volt a nap. Mert tudod a pizzéria számát, hogy mégis legyen legalább meleg vacsora. Mert látod, mikor kell a magány, mikor nem kell hozzám szólni. Szeretlek, mert nem mész sörözni a haverokkal, pedig megtehetnéd, hisz sosem tiltottam. Mert sietsz haza hozzánk. És mert még mindig fogod a kezem az utcán, pedig 13 éve vagyunk már együtt.

Szeretlek, mert hagyod, hogy kergessem a buta álmaimat, s nem hívod buta álmoknak őket. Szeretlek mert olyan ember vagy akit lehet, akit mindig akartam szeretni.

Forrás: miragemagazin.hu